Hanyatló nyugat ópiuma
+18 tartalom
„Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának”
A gyereknevelést –gondolom én – szinte lehetetlen hiba nélkül vitelezni kifele. Szüleim is megpróbálták a Tőlük telhető legjobbat, sajnos nem mindig jött össze. erre remek példa az őszinteségük, például idő előtt tudtam, hogy nincs Mikulás /sőt faszkalapp sem – az a kis pöcs, aki a Mikulssal jár/, mi az a halál, nameg az a fránya szex.
4 éves koromban esett meg a szexuális felvilágosításom.. Állítólag valami ilyesmi párbeszéd keretében:
- Te Anyu, igaz, hogy a gólya hozza?
- Nem.
- Hátakkó’?
- Ja, de, igaz!
- Namá!
- Drááágám gyere légyszives ide!! Most! –szólt apámnak.
- Mivanmi?
- Ööö a gyerek feltette a kérdést.. –tudodtemit nézés -
- Óbazmeg! Hát jó, legyen, szerinted?
- Mi rossz történhet, ha megtudja?
- Oké, és Te, vagy én?
- Ez férfi dolog, én megyek főzni.
- Kapok végre választ apuanyu? Hogy van akko’ a gólya dolog?
- Nem.
- Hátakkó’?
- Ja, de, igaz!
- Namá!
- Drááágám gyere légyszives ide!! Most! –szólt apámnak.
- Mivanmi?
- Ööö a gyerek feltette a kérdést.. –tudodtemit nézés -
- Óbazmeg! Hát jó, legyen, szerinted?
- Mi rossz történhet, ha megtudja?
- Oké, és Te, vagy én?
- Ez férfi dolog, én megyek főzni.
- Kapok végre választ apuanyu? Hogy van akko’ a gólya dolog?
Ekkor apám leültetett, magával szemben, „most úgy beszélek majd veled, mint férfi a férfival”-nézés, nagylevegő, majd rákvörösen belekezdett:
- Figyelj Balázs! Az a kis tömlő a lábad között nem csak pisilésre jó.
- Há’?
- Tudod a lányoknak nem így néz ki. Nekik más. blablabla a végére teljesen fel voltam világosulva.
- Há’?
- Tudod a lányoknak nem így néz ki. Nekik más. blablabla a végére teljesen fel voltam világosulva.
Mondjuk nézegettem a lábam közti mikronnyi mütyürt, és nem igazán hittem apámnak, meg hát nem is izgatott a dolog.
Nade mivel már akkor is nagy pofám volt, az óvodában igen komoly fejtörést okoztam, mikor a frissen szerzett infót tovább akartam adni. Mindenkit fel akartam világosítani, szegény óvonénik el akartak különíteni, nade valahogy elsikkadt a dolog.
Nade mivel már akkor is nagy pofám volt, az óvodában igen komoly fejtörést okoztam, mikor a frissen szerzett infót tovább akartam adni. Mindenkit fel akartam világosítani, szegény óvonénik el akartak különíteni, nade valahogy elsikkadt a dolog.
Egészen 7 éves koromig, amikor is anyunak hála, elmehettem rendőrtáborba Tatára. Anyu kollégái, és jópár rendőrtiszt hallgató voltak a „gyerekvigyázók”, és én, mint rendőrgyerek egészen kivételezett helyzetben voltam.
Egyik este hülyültek velem a fősulis srácok, mikor mondtam, hogy tudok valamit, ami fontos lehet Nektek is.Namit? és szépen egyesével tudálékos arccal fülükbe súgtam. Dűtek’ borútak’.
Másnap reggel meg megkért Anyu egyik kedves volt kollégája, hogy tartsak egy kis beszédet a felnőttek reggeli tornáján…kaptam egy magnetofont, és haddszóljon. A hallgatóság rekeszizmát rendesen megdolgoztattam „A de ne mondjátok el senkinek, ez titok!”- monológ előadásával.
Lement a tábor, hazaérve megtartottam a kis élménybeszámolómat, melyet Anyu egy kézbetemetett „ÓHÉDSFASZOM”-szerű megnyilvánulással le is reagált..
A dolog, hogy igazából nagyon kínos volt a „színpadi szereplésem” olyan 10 évre rá koppant, de akkor qrvanagyot, mikor ősöm ex-kollegája, aki akkor feltessékelt a pódiumra, összetörte magát autóval, és anyum megkérdezte, hogy „emlékszel-e arra, amikor?..”
Ekkor én éltem egy „ÓHÉDESFASZOM”-mal..