Tombolós
Tombolós időszakomban esett meg körülbelül a XV. század derekán, hogy elmentem öcsémmel, meg haverjaival leamortizálni a szürkeállományomat szesszel.
Az este végére lett egy csajom, a dolog nem volt túl hosszú életű (olyan 4-5 órát élt meg a kapcsolat)
A másnap reggel, életem "top kínos szituk"- versenyén előkelő helyet foglalna el.
Emlékeztem, hogy mondta, hogy lehetőleg ne dögöljünk majd túl sokáig, mert éjszakás szülők érkezhetnek.
Esek le a lépcsőn, "én most akkor hazamegyek, a mai napot hidratálással tölteni"- gondolattal. Nekiesek a bejárati ajtónak, amikor láttam, hogy valaki be akar hatolni.
Kirohantam a konyhába, magamhoz vettem egy halefet, mikor nyílt az ajtó, üvöltéssel jeleztem, hogy nem félek én ezt használni sem..
Sajnos a lányzó anyukája volt az.
Rám néz, vegigmér, követtem a példáját.
Gatyám kb. combközépnél, sliccem szanaszét, póló, dzseki másik kézben. Zoknim meg dimenziót váltott, kicsiny, ám formás testemen pedig véres karmolásnyomok.
- Helló, igazából én itt lakom.
- Csókolom, azt hittem betörő, vagy én nem is tudom.
/lányzó rohan le a lépcsőn, segítségemre sietve/
- Szia Anyu! Bocsi, hogy nem mondtam, de a Balázs itt aludt, mer' a fasz tesója nem vitte haza autóval.
/olyan hangsúllyal mondta anyujának, mintha mi ketten ötezer éve az oviban is már együtt játszottunk volna/
Bólogatok - kapcsolva -, masszívan elkezdtem szidni öcsémet.
- Jójó, de hadd menjek már be!
- Bocsánat, tessék jönni!
Anyuka lepakol, tesz-vesz, én 2 századmásodperc alatt magamra kaptam a ruháimat, asszem a pólómat el is sikerült szakajtanom.
Rettentően feszengtem, de gondoltam laza leszek, tuti nem buktattam még le a lányzót.- gondoltam.
- Ööö, mondta XY, (lyány). hogy dolgozni tetszett, milyen volt a meló?
- Köszi, jó!
- És ma is tetszik menni?
- Igen. Kérsz kávét?
- Igen, ha nem gond. És ma is jó lesz a munka?
/lányos zavaromban, másnapos fejjel, valahogy azt hittem, hogy e kérdésemnek értelme is van/
- Gondolom /küzd a röhögéssel/ Tessék a kávé! Semmi nincs benne, rakj magadnak cukrot, stbt.
- Köszönöm! - húzóra felhajtottam, nem érdekelt, hogy hígfosásom van a fekete kávétól.
Matatás, szuttyogás, elköszönés után végre el tudtam hagyni a házat, amikor is a verandán Apukával futottam össze.
/Tetovált kopasz vadállat kaliberű ember/
- Tiszteletem!
- Háttemegkiafaszom vagy?!
- Blabla, kibaszott velem az öcsém, a lányod meg megszánt.
- Jajó, szia! Bejössz még?
- Nem köszönöm, megy a buszom, meg így is sokáig voltam..
Nyílik a bejárati ajtó mögöttem, a lány futtában mondja, hogy:
"Bazmeg anyám levágta, hogy keféltünk, menj gyorsan, míg apa meg nem jön!"- mindezt olyan 160000 decibellel..
Meglátja az apját, majd a monológ egy BAAAZMEE"-gel el is hal..
Apukára nézek, kissé eltorzult már az arca.
- Uram, örültem, én most mennék is!
Hagyott elmenni, igengyorsan siettem a buszra...